Az Univerzum csendje nem az a csend. Igazán nem is sejthetjük, mennyire nem. Mikor világok lelik egymást a végtelenben, mikor életek s a fizika máig fel nem tárt törvényeinek engedelmeskedő, élettelennek tűnő, gigászi elemek, no meg a mikrokozmosz találkoznak, s tehetik ezt percenként milliószor évmilliárdok óta, mindent elsöprő hangzavar üdvözli kulcsolódásukat. Csak látszólag sehol a közeg, mi közvetítse az orkánokat. Elmeszaggatón érdekes a Mindenség. Feszül ez a csend, és feszít.

Nem csak a hangok hiánya lehetne a csend. Létezhet a szélcsend, a napszélcsend, a gondolkodó elme háborítatlan magánya. De az a csend nem létezik. Vagy csak pillanatokra, mert nem lenne esztétikus. Nem lenne szép az Univerzumtól.

Mi az a szépség, mi az esztétika? Talán az ellentétek egyensúlya, színorgia. Az anyag és az antianyag örök küzdelme, evolúciók olykor fejvesztő farkastörvénye, életteli planéták s a csupasz űr kontrasztja, a rend és örök káosz összeölelkezése. A szerelem, jelentsen a szó tengernyi küzdelmet vagy boldog elégedettséget és harmóniát minden vonásban. A veszteségek és rátalálások. Talán mindahány...

Lehetnének e mondatok eltervezett novellám kezdősorai is akár, ám ezúttal egy új blogot nyitok velük. Új napló, egy új fejezet az életemben. Gavallér-csapdám félig-meddig okafogyásán építkezve vettem az útirányt újabb célok felé, miközben az irodalom örök társam marad. A másik társ, az igazi, már itt van mellettem, egyre közelebb. Örülök Neked Édesem!

Korábbi naplóm nem fejeződik be, csak elkanyarodik. Talán nem tekinthető rossz ómennek, hogy a címadó írás máig nem sikeredett készre, az Univerzum Esztétikájának rövidebb beteljesedést szentelek. És figyelek, most már egyre több mindenre, aminek (kellő képzavarral) hangot is kívánok adni. Lesz itt napi rácsodálkozás, és heteket meghatározó. Ha sikerül. Rajtam fog múlni. Ami kimaradt a Gavallér-csapdából, itt lesz a helye.

Mert ha sikerül, értekezhetünk utazásokról, irodalomról (ez a legfőbb cél), zenéről (így nehezebb), alkalmakról és alkalmatlanságokról, és napi munkáimról. Ez a hét például egy megbízásról szól: apokrifeket kell fordítani, ami a Bibliából kimaradt. Nem lesz kis feladat. De semmi sem lehetetlen.